Irritál, vagy inspirál?

Inspirál, vagy irritál, döntés kérdése. 

Amikor nekem ez leesett, hogy ez a kettő egy tőről fakad, olyan felismerés volt, mint mikor kiderült, hogy a dalai láma nem állat, hanem ember. (Régi netes vicc )

A lényeg, hogy amikor negatív érzéseink vannak valamivel kapcsolatban, akkor eldönthetem, hogy ez engem irritál, vagy inspirál. Mondom, velem hogy történt: amikor ingatlanozást tanultam, volt egy csoportunk, ahol az értékesítők beszámoltak a sikerélményeikről. Budapest VS. Békéscsaba. Volt, aki a köteg pénzt befotózta, amit az azon a héten eladott ingatlanjai után kapott. Több millió Ft volt. Én pedig csak néztem, hogy nekem meg nincsen egy eladásom sem, és, ha lenne is, sem lehet összehasonlítani a budapesti, békéscsabai ingatlan árakat, és azok jutalékait (magyarázkodás, kifogások ). 

Rossz érzés volt bennem, irigység. Akkorra már fejlődtem annyit magamban, hogy el tudjam fogadni, lehetek irigy. Arról nem igazán tehetsz, hogy milyen érzéseid vannak, az a tied, senki nem kérdőjelezheti meg. Azt viszont igen, hogy ezzel az érzéssel, mit kezdesz. Maradsz benne és sajnáltatod magad, aztán ott abban a kis tócsában toporogsz, vagy fordítasz egyet, észreveszed, miért is fáj ez neked most, és előnyödre alakítod. Így lesz az irritációból inspiráció. 

Ekkor már tudsz örülni a másik sikerének, hiszen ő valami olyasmit ért el, amit én egyelőre csak szeretnék, de inspirálhat ez engem abban is, hogy helló, itt egy ember, aki mutatja, hogy ez igenis itt lehetséges, ezt bizonyítja, érdemes figyelemmel követni, mit csinál, mert azt valószínűleg jól csinálja. Ez a fordulópont. Mert ha felismered, hogy az érzés mögött egy vágy van – valami, amit te is szeretnél –, akkor ez lehet ugródeszka. Inspiráció. Előny. Tükör.Nem lettem ingatlanos milliomos, mert végül nem éreztem magaménak azt a pályát. Azt bántam volna, ha ki sem próbálom. Sőt: hálás vagyok, hogy megtapasztaltam. Mert tanultam. És az érzés tanított. Az érzés adott. A válaszod: a te döntés. 

Csoda napot!

Anikó

19/100