Mit szégyellek én?

Mert mindenkinek van. Csak senki nem teszi ki a vitrinbe. Meggyőződésem a pletykákkal kapcsolatosan, hogy az pletykál, aki a saját szégyenfoltjait akarja takargatni. Felmentést keresve a saját gyengeségeire.

Annyi minden miatt szégyelljük magunkat, szégyellhetjük magunkat. A szégyen egy (általunk valósnak hitt :D)  társadalmi elvárás nem teljesítésére adott reakció :D 

Volt nekem szégyenem? Hogyne!!! :D Rengeteg.  Ami amikor benne van az érzésben az ember iszonyat nyomasztó, de lehet benne fejlődni. Kell is, lehet, arra való.

Szégyelltem elkérni pénzt a szolgáltatásomért. Miért? Mert kezdő voltam, élveztem (mondjuk azt most is), amúgy is eleinte csak a család, a barátok jöttek, majd az ismerősök. Mert nekik meg nagyon hálás voltam, és vagyok, hogy bizalmat szavaztak nekem, mint kezdőnek.

Aztán ez a szégyen feloldódott, többek között az egyik nagyon kedves többmint ügyfelemnek köszönhetem, aki egy nagyvonalú árengedmény ajánlatán azt mondta, hogy köszöni szépen, nem él vele, fogadjam el, hogy az, amit csinálok tényleg valós érték. Tanultam, tanulok, csinálom, hangolódok, teljes lényemet odaadom a klienseimnek. Még a borravalóktól is húzóckodtam egy ideig, de mivel én is rendszeresen adok, ha elégedett vagyok egy szolgáltatással (amúgy nem, mert olvasatomban tanítójellegű a borravaló :D).

A hozzám érkezőknél gyakori a testképpel kapcsolatos szégyen. Minden erőmmel próbálom ezeket a hiteket eloszlatni. 

Szégyelltem én a testem valaha?

Persze! Voltam 48 kiló a 2. szülésem után. Nem vagyok egy plasztikai párti, de ahogy nézegettem magam a tükörben meztelenül csontsoványan, megfogalmazódott bennem, hogy ha ez tartós marad, akkor én bizony építtetek magamnak melleket. Mert így nem élet az élet.

Aztán szoptatás után visszaszedtem az elhagyott kilókat. Az addig picinek vélt cicijeimet pedig  imádom, visszakaptam őket :D Happy end.

Csak ennyi? :D hiszen happy end lett! Az egy egészséges, bús lelkületű magyarnak nem jó :D. Úgyhogy nyugi, vannak még hibáim, de estig sorolom őket, sem végzünk vele, viszont jó hír, hogy így nagyon sokáig kell még élnem, mert van min javítani :D 

Nálam, ha valaki beleveti magát a procedúrába (és ezúton is hálásan köszönöm, hogy egyre többen <3), az levetkőzik. És jön a panaszáradat, ez túl széles, az túl keskeny, ez túl nagy, az túl pici, ez rövid, ez meg hosszú :D 

A gond sosem a testünkkel van, a gond mindig agyban van :D A szégyennek talán leghatásosabb ellenszere az önszeretet, a felelősségvállalás és elfogadás.

Ha pedig ez megvan, akkor nem csak benned lesz boldogság, de körülötted is.